Golgota Kistarcsa Tanítások

Év végéhez közeledve érdemes visszatekinteni a megtett útra. De ez ne csupán egy múlton való merengés legyen, vegyük észre Isten milyen hűségesen vezetett, és ez bátorságot, reményt fog adni a jövőnkre nézve. Káleb történetén keresztül megérthetjük, hogy Istenben bízva az előttünk álló legnagyobb akadályok is legyőzhetőek.

Malakiás, az utolsó ószövetségi próféta nemcsak a Megváltó érkezéséről beszélt, hanem arról is, hogy az Úr előtt az utat el kell készíteni. Ez nem mellékes háttérinformáció, hanem komoly feladat. A kérdés nem az, hogy Jézus eljön-e – Ő jön. Advent központi kérdése az, hogy mi mit kezdünk ezzel. Hogyan készítjük a szívünket? Mi az, ami akadályozza az útját bennünk, és mi az, aminek újra a helyére kell kerülnie, hogy felismerjük és fogadni tudjuk Őt, amikor megérkezik?

Ha szeretnél elmélyülni a karácsony betlehemi üzenetében, ez a szöveg izgalmas utazásra hív: nemcsak a jól ismert bibliai jelenetet mutatja be, hanem Mikeás próféta jövendölésének eredeti, meglepően aktuális kontextusát is feltárja. Megismerheted, hogyan született meg a remény üzenete egy válságokkal teli korban, és miért lehet ma is inspiráló Betlehem története.

Az advent nemcsak visszatekintés Jézus születésére, hanem felkészülés arra, hogy ma is várjuk és befogadjuk Őt. Ebben a sorozatban négy próféta üzenetén keresztül látjuk meg, hogy Isten már évszázadokkal korábban készítette a megváltás történetét: Ézsaiás a Messiás eljövetelét hirdeti, Mikeás megmutatja az alázatos kezdet helyét, Zakariás a béke Királyára mutat, Malakiás pedig az eljövetelre való felkészülésre hív. Ahogy végigmegyünk ezeken az üzeneteken, nem csak azt értjük meg, ki Jézus, hanem azt is, hogyan várhatjuk Őt ma – nyitott szívvel, bizakodva, reménnyel és odaszánt élettel. Adventben újra megtanuljuk: Isten ígéretei biztosak, és Ő betartja, amit mond.

Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy bár kívül felnőttként élünk, belül mégis régi, gyerekes minták szerint reagálunk: könnyen sértődünk, halogatjuk a felelősségvállalást, vagy nehezen lépünk túl a megszokott beidegződéseken. A Biblia ezt a lelki éretlenség állapotának nevezi: amikor valaki régóta hívő, mégis a „kezdeteknél” tart, és nem tudja befogadni a mélyebb igazságokat. A mai üzenet arról szól, hogy Isten nem így szeretné látni az életünket. Ő meghív a növekedésre, a változásra, és arra, hogy váljunk hitben nagykorúakká.

Volt már, hogy elbizonytalanodtál a hitedben? Előfordul, hogy az érzelmeid, a teljesítményed, vagy a legutóbbi heted alapján próbálod kikövetkeztetni, hogy vajon Isten még mindig szeret-e? Felmerült már benned valaha nehézségek közepette, hogy tényleg érdemes-e ragaszkodnod a Jézusba vetett hitedbe? A Zsidókhoz írt levél soron következő fejezete arról beszél, hogy hogyan szerzett Jézus főpapként örök üdvösséget nekünk, hogy ez miként keretezi át a szenvedés témakörét, és miért érdemes engedelmesnek maradnunk a kihívások között is.

Voltál már repülőtéri biztonsági ellenőrzésen? Amikor minden csomagod, és ami csak nálad van, az megy a röntgen alá, ahol bizony nincs takargatni való. Ami bent van, az láthatóvá válik. A Biblia azt mondja, hogy Isten Igéje ugyanígy átvilágít bennünket - mélyre hatol és látja a szívünk gondolatait és szándékait. És ha be akarunk lépni Isten nyugalmába, akkor hagynunk kell, hogy ez az „átvilágítás” megtörténjen, mert Isten nem leleplezni, hanem megtisztítani és helyreállítani akar.

A stressz, a túlterheltség és a szinte állandó fáradtság ma már az élet természetes velejárója. Túlhajszolt világban élünk és egyre több terhet veszünk magunkra. Mégis, hiába próbálunk pihenni, a lelkünk nem talál békét. Mert a probléma valódi gyökere, hogy elszakadtunk az Istentől, aki a valódi nyugalom forrása. Ő nem csupán pihenést, hanem valódi, helyreállító nyugalmat kínál, ahol a lelkünk végre hazatalál.

Isten ma is szól hozzánk: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.” Hív, hogy ne a hitetlenség, hanem a bizalom útján járjunk, és közben bátorítsuk egymást, hogy együtt juthassunk be az Ő nyugalmába.

Sokszor költöztem már, és mindig ugyanazt éreztem: fárasztó, káoszos, de valahol mélyen izgalmas. Mert tudod, hogy egy új kezdet vár. Valami jobb, mint ami mögötted maradt. A Biblia is beszél egy új házról, ami épül. Egy házról, amit nem emberkéz formál, hanem maga Isten. És ha igazán belegondolsz… ennek az új háznak te is a része vagy.

Az Isten emberré lett. Ez a csoda áll a hitünk középpontjában. Jézus nem maradt távol tőlünk, hanem emberré lett, hogy igazán közénk tartozzon. Ő is átélt mindent, amit mi – fájdalmat, kísértést, szenvedést, sőt még a halált is –, éppen ezért kellett emberré lennie, hogy mindezt megtehesse értünk. És meghívott minket Isten családjába, ahol többé nem idegenek, hanem szeretett testvérek vagyunk.

Az ember hajlamos elsodródni, ha nem figyel arra, amit Istentől hallott. A Zsidókhoz írt levél arra hív, hogy fedezzük fel újra az üdvösség üzenetét, amelyet maga Jézus hozott el nekünk, és amelynek életünk minden területére kiterjedő ereje van.

Jézus nagyobb az angyaloknál. Ez a kijelentés számunkra talán egyértelmű, viszont az első olvasóknak nem volt az. Az Ószövetség történeteiben az angyalok nagyon menők voltak: hatalmasak, erősek, természetfelettiek. Nem csoda, ha sokan szuperhősökként tekintettek rájuk. Jézus ugyanakkor túlságosan emberi. Sokszor számunkra is. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! A Jézusról alkotott képünket fantasztikusan építik és tágítják a soron következő versek.

Istennek mindig is volt és ma is van mondanivalója számunkra. Szól a teremtett világ szépségén, a lelkiismeretünkön, akár álmokon és embereken keresztül, de mindenekelőtt az Igéjén át – ennek csúcsa Jézus, az Atya végső szava. Olvasod-e vágyakozva a Bibliát, keresed-e benne Jézust, és nyitott vagy-e arra, amit ma is mondani akar neked? Hidd el: van üzenete számodra.

Az első századi hívők hatalmas próbák között éltek, emiatt sokan meginogtak a hitben. A Zsidókhoz írt levél üzenete nem csupán annyi, hogy ne adjátok fel, hanem ennél sokkal több: emeljétek fel tekinteteket Jézusra! Újra és újra felszólít: Ne engedjétek el Őt, mert Jézus mindenben felülmúlja, amiben eddig reménykedtetek! És hiszem, hogy ma is erre van legnagyobb szükségünk: újra felfedezni Jézust, meglátni Őt olyan nagynak, amilyen valójában. Rácsodálkozni arra, hogy Jézus sokkal több, mint hinnénk – és bátran rábízni az egész életünket!

Hamarosan vége a nyári szünetnek és kezdődik az iskola – sok diáknak ez félelmet és izgalmat okoz, főleg ha új közösségbe vagy iskolába lép. Ugyanígy, aki új munkahelyen kezd, vagy akár csak egy átlagos hétfő elé néz, szintén nagy adag bátorításra vágyik. Mindannyiunknak szükségünk van bátorításra, és Isten igéje pont ezt adja: felemel, megerősít, új erőt ad. De nemcsak befogadói, hanem eszközei is lehetünk a bátorításnak. Ahogy kapjuk, úgy mi is továbbadhatjuk a jó szót, a biztatást, aminek bizony életet átformáló hatása lehet.

Az idő mindannyiunk életének kerete - mégis gyakran csak akkor értékeljük, amikor már késő. Nem tudjuk mennyit kaptunk belőle, de azt igen, hogy véges és nagyon értékes. Éppen ezért nem mindegy, mivel töltjük meg és mire áldozzuk. Vajon hogyan élhetünk úgy, hogy bölcsen használjuk, és ne bánjuk meg, mire ment el? Hogy az idő ne az ellenségünk, hanem eszköz legyen Isten kezében?

Az életünk tele van törött és sérült kapcsolatokkal. Van, hogy mi bántunk meg másokat, máskor minket sebeznek meg – ezt sajnos senki sem kerülheti el. Jézus azonban jól ismeri ezt a valóságot, és nem hagy magunkra: valódi gyógyírt kínál a sebekre, amelyek bennünk és köztünk keletkeztek. Megmutatja, hogyan lehet helyreállítani a megtört kapcsolatokat és hogyan élhetjük át a gyógyulást a szívünk legmélyén is.

Tudtad, hogy Jézus példázatainak közel fele a pénzről szól? Nem véletlenül, ugyanis a pénzhez való hozzáállásunk többet elárul a szívünkről, mint gondolnánk. A Hitünk megélése sorozatban most ezt a kényes, de létfontosságú témát vesszük elő: mit tanít a Biblia a pénzről, és milyen szívbeli hozzáállást vár tőlünk Isten.

Hitünk megélése a családban. Hogyan válhat Krisztus nem csupán a személyes életünk, hanem egész családunk középpontjává? Hogyan nyílvánul meg gyermekeink nevelésében az, hogy Krisztus követői vagyunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ az Igében.