Vakfolt Podcast

Tarr Béla 2011-es alkotása, A torinói ló, nem csupán a világhírű magyar rendező életművének betetőzése, hanem egyben búcsúja is a filmművészettől. Az állandó alkotótársakkal – Krasznahorkai László íróval, Hranitzky Ágnes társrendező-vágóval és Víg Mihály zeneszerzővel – közösen jegyzett produkció a minimalizmus és a „slow cinema" egyik legmeghatározóbb mérföldköve. A film egy apa, a lánya és a címszereplő lovuk mindennapi rutinján keresztül mutatja be a világ fokozatos és elkerülhetetlen pusztulását, miközben a nézőt egy hipnotikus, fekete-fehér vizuális utazásra hívja. A Vakfolt podcast legújabb epizódjában a nemrég elhunyt mester emléke előtt tisztelegve elemezzük ezt a monumentális búcsút. Megvizsgáljuk, miért érezhette Tarr Béla, hogy ezen a ponton a filmnyelve eljutott a végső határáig, és hogyan válik a történet a bibliai teremtéstörténet inverzévé, azaz az „antiteremtés" krónikájává. Beszélünk a mindennapi rutinok rituális ismétlődéséről, az emberi méltóság megőrzéséről a teljes kilátástalanságban, val